Na, nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, sikerült helyet találni a világ legtündéribb, legszebb,  legokosabb, leghisztisebb kicsi édes virágszálának. Nem volt egyszerű történet, és valamiért az erősödött meg bennem, hogy kicsiny hazánkban az önkörmányzatok, főleg a nem kormánypárti többségben lévők, plusz szivatásban részesítik a lakosságot, csak azért, hogy a végén az egészet a büdös komcsikra lehessen kenni. Mert szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy abba az oviba, ahova a fent nevezett kistündérnek hivatalosan járnia kéne, van olyan kölök akinek nem az a körzet szerint meghatározott ovija, csak a szülők gyorsabbak esetleg üvöltözősebbek voltak mint mi és őket vették fel. Minket meg át irányítottak egy lepusztult szarba, ahol az ovónő(?) enyhénszólva is minősíthetetlen hangnemben bírt kioktatni bennünket a jó szülő ismérveiről, arról nem is beszélve, hogy halvány lila segédfogalma sem volt arról, hogy adott napon érkezik egy számára ismeretlen kisember. Ja, hogy névsorelső volt az a büdös kölök, hát istenem, nem vehet észre minden bejegyzést egy max 20 nevet tartalmazó A/4-es lapon. Végtére is olyan elfoglalt. És akkor még nem is mondtam, hogy búcsúként, mikor már tajtékozva kezdtünk elhúzni, akkor még utánnunk szólt, hogy “ha akarják, felelőlem itt hagyhatják”. Anyádat, nekem egy ilyan hülye picsa ne gyakoroljon kegyet, hogy mint a ruhatárban, estig megőrzi a gyerek.

broáf