Nem rasszizmus

Előre közlöm, olyan témát boncolgatok eme posztba, ami sokakban ilyen-olyan indulatokat kelt. Az önjelölt világmegváltó, hivatalból mindenen felháborodó érdekvédőknek, pedig most szólok, hogy nem egy népcsoportról, nem etnikumokról, hanem egyénekről szól ez az írás.

Történt, hogy reggeli kávézás közben bele futottam egy képriportba, és ez egy kicsit elgondolkodtatott.

Elgondolkodtam azon, hogy emberek, milyen körülmények közepette képesek élni és mindenféle, az adott helyzetükben való változást csak külső segítséggel tudnak elképzelni. És itt most nem arra gondolok, hogy miért nincs szépen gondozott gyep az udvaron vagy miért nem csinálja meg a düledező házát. Ezekhez tudom, hogy pénz kell, sok pénz és talán mégtöbb valami olyasmiből, ami akkor va, ha az ember jól érzi magát a bőrében.

De könyörgöm, ahhoz, hogy tisztaság legyen, elég egy vödör víz! És már bocsánat, de egy árnyékszék sem kerül milliókba, deszkákból fillérekért/ingyen össze lehet tákolni. Anno dacuma, mi is voltunk nem kicsit szar helyzetben. Volt egy házunk gödöllő után, viszont pénzünk az egy szálsem. Ugyanis én pár hónapig a a munkanélküliek keserű kenyerét fogyasztottam, életem párja, pedig már akkor is túlfizetett közalkalmazott volt. Szóval, volt olyan eset, hogy gondolkodóba estünk, miként is megy be dolgozni másnap reggel. De arra háklis volt, és ezért minden tiszteletem az övé, hogy rend és tisztaság legyen körülöttünk. Szokásos rend szerint mosott, és mivel gázunk nem volt, szereztünk egy öreg sparheltot (valami ilyesmi, csak nem ennyire dizájnos), és azon minden nap melegítettünk nem kevés vizet, hogy egyrészt el legyen mosogatva, másrészt, hogy a fürdés mint olyan meg legyen oldva. És így visszagondolva, lehet, az ilyen dolgok voltak annak elindítói, hogy a környezetünk próbált segíteni. Mert már a sperhelt is úgy szerződött, hogy a szomszéd szólt, hogy a szemben harmadik házban, van egy sparhelt, amit nem használnak, azt oda tudják adni, amíg jobbra nem fordul a sorsunk, de akár végleg is mert nekik ugyan nem kell, csak a helyet foglalja. Egy hónap múlva kb, meg szóltak hogy balra a sokadik szomszédnál van egy régi palackos tűzhely, amit már a nyárikonyhában sem használ, van hozzá palackja is, aztmeg tudjuk kapni. És mindehhez semmit sem kellett tennünk, nem kellett kuncsorogni, egyszerűen csak próbáltunk a lehetőségeinkhez képest normálisan élni. Még azért sem haragudott a szomszéd öregúr, igenis ÚR bármennyire is csak egy kérges tenyerű parasztember volt, hogy tönkre tettem a kaszáját. Mondjuk másodszorra már csak az ezeréves fészerben állót adta oda .

Valahol ezek a dolgok voltak azok amik megalapozták bennem azt a fajta, másokban talán érzéketlenségnek aposztrofált gondolkodást, miszerint nem viszek a tengerbe vizet. Ugyanis biztos vagyok benne, hogyha mi akkor nem úgy viselkedünk, nem úgy élünk ahogy, akkor ők sem segítenek, mert minek? És mennyire igazuk van.

Ezeknek az embereknek, akikről az említett képriport szól, és a hozzájuk hasonló körülmények között élő embereknek, pedig valahol, véleményem szerint az a nagy hibája, hogy egyszerűen ble tespedtek a sorsukba. Valahol úgy érzik, hogy ők eredendően szerencsétlenek, társadalom perifériájára szorultak. Igen, egy időután a társadalom is próbálja szemérmesen behunyni a szemét. Kitalál ilyen olyan segélyezési módot, de lehetőség szerint nem akar kapcsolatba kerülni ezekkel az emberekkel, mert a sokadik meddő segítség után, már érzi, hogy értelmetlen. Bármennyi időt, pénzt, energiát öl bele, nem változik semmi. Pedig, ha ezek az emberek kicsit elkezdenének igényesek lenni a szűk környezetükre, állítom, hogy dőlne hozzájuk a mindenféle segítség, mert a társadalom látná, hogy van értelme, mert egy idő után jobb esetben vissza kapja (adófizeté etcetc), de legalábbiseljönne az a pillanat, amikor már az egyén nem szorulna a segítségre. És ez bár mennyire is szörnyű z ilyetén sorsú embereknek, nem közelíthető meg abból az irányból, hogy adjatok, majd abból mi jól gazdálkoduk. Nem, elöbb le kell tenni az asztalra valamit, és utánna megnyílik a zsák és lesz terülj-terülj asztalkám.

Valahol olvastam egy elméletet, hogy pl. a cigánysággal nem az a baj, hogy eredendően gonosz vagy rossz, hanem, hogy a 40-es években az addig félnomád életmódot folytató, vándorló cigányokat egyszerűen, minden előzetes nélkül bele akarták kényszeríteni a társadalom egészébe. És persze ez egy valamilyen szinten (és itt bocsánat a szóért, tényleg nem pajorative használom) primitív ember erre képtelen. Arról már nem is beszélve, hogy megszüntették a vajda rendszert. Pedig, ha valami jó volt és működött az az volt. A vajdának, mind két irányban volt becsülete és elfogadták amit mondott. Olyannyira, hogy még a csendőr is magázta, pedig ugye neki az nem volt erőssége.

Szóval, valahol ezeket a dolgokat kellene vissza hozni, megtanítani őket arra, hogyan tartsák rendben a környezetüket, végtére is már nem vándorló nomád nép és valahol, talán mostanra már eljutottak arra a szintre, hogy képesek legyenek valamilyen szinten elfogadni a társadalmi normákat. Egészen addig míg ezt ott fent a nagymagasságos hatalom fel nem ismeri, addig csak dézsaszám öntjük a feneketlen kútba a pénzt, de látszatja nem lesz, csak újabb és újabb olaszliszkák.