Nos megtörtént, építettem kicsinyt soha felnemépült megbecsülésemet a cégnél.
Nem, nem új adatbázis motort írtam, az a minimum itt, hanme főztem állitólag finom monnyuk csilis babot. Végtére is elfogyott, és ki sem jött még 1ikből senem. Pedig, mégcsak nemis az otthoni finom verziót adtam elő, mert ezek a gyávák nem bírják az erőset, nem baj ették knor (vagymilyen) porból. Uhogykicsim, nem kell félned a szokásos finomat, ezentúl is neked fogom legyártani, ezek itten nem méltók rája
De ettől aszem emelekedett az ázsióm. Bár kollega szerint ennyiért akár hozatni is lehetett, volna… Remélem sikerül csendben elrejtenem feldarabolt oszladozó bűzös hulláját
És, hogy utánna romboljam is rögvest a rólam kialakult képet, beszóltam kisfőnöknek. Ami hagyján, csak ccztem nagyobb főnöknek is, aki állandóan azt bánnya, hogy nem áramlik az infó a cégnél, meg nem mondunk el semmit, meg ilyenek, de mégis hogya francba monnyam el, ha utánna jól ki van velem baszva? Amikor emberek fogják magukat, és egyszenmélyi döntést hoznak, mert úgyérzik megtehetik. És az a lexörnyübb az egészben, hogy most az 1ik nem túlságosan utált kolegán csattan az egész, pedig nem is ő tehet róla. :broáf: